2009. máj. 15., péntek
Vicces
2009. máj. 15. 20:18, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
http://www.youtube.com/watch?v=UB_htqDCP-s
2009. ápr. 26., vasárnap
Malájzia - Szingapúr 1. rész
2009. ápr. 26. 21:32, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
Természetesen ide is úgy indultunk, mint szoktunk: kapkodás, rohanás, stressz az utolsó pillanatig. Zseni 24 órát dolgozott folyamatosan, nulla alvással. 10 körül hazajött, én még ide-oda szaladgáltam ezt-azt intézni, venni aztán délután 3-kor felszállt velünk a gép. Emirates-szel utaztunk, ami azért jó, mert 6 óra utazás után átszállás van Dubaiban. Lehet mozogni és lehet például masszíroztatni. Ez egy olyan élmény, amit mindenképpen ajánlok mindenkinek kipróbálásra. Ennél könnyebben már csak business utasként lehet elviselni a sok órás-repülőutat. Ráadásul így az átszállás várakozási ideje is huss elszáll. Malájziáról annyit tudtuk, hogy még vietnámban egy holland párocska ajánlotta nekünk és hogy egy muszlim országról van szó. Gondolva, hogy itt nem olyan szigorúak a szabályok, nyitottan indultunk neki. Mondjuk amikor a baseball sapkás, USA feliratos pólót viselő fickót és a mögötte (mert ugyebár mellette nem mehet) teljesen fekete csadorba bugyolált feleségét megláttuk a plázában, akkor azért felforrt a vérünk kicsit. Mondjuk tényleg nem olyan szigorúan muszlim ország, hanem inkább álszent. Kurvákkal éppúgy, mint részegen sarokban hányó fiatal lányokkal a szórakozó helyeken ugyanúgy lehet találkozni, mint két utcával arrébb a fekete csadorral... Kuala Lumpur (KL) semmi különös, nagyváros. A közepére, egy lovi helyére a Petronas nevű helyi olajcég épített egy parkot körülötte felhőkarcolókkal. Ezek közül az egyik a híres ikertorony, KL jelképe. Mondjuk ez tényleg jól néz ki, főleg este kivilágítva. Egyébként sokkal rendezettebb és tisztább, mint bármelyik dél-kelet ázsiai fő/nagyváros, ahol eddig jàrtunk, kivéve persze Szingapúrt. De erről majd később... Persze itt is megy az alkudozás a taxissal, de egyébként nem annyira izgi hely, mint mondjuk Bangkok. Vannak mágneses vasutak, ami "flash", de nincs kitalálva az összeköttesés, az átszállás. Minden vasút egy másik társasághoz tartozik, tehát külön kell jegyet venni rá és van, hogy egy kilométert kell gyalogolni ott ahol elvileg csak átszállni kell. Elég fura. Próbálnak modernek lenni, és szervezettek csak éppen nem megy nekik. Miután Szingapúrban voltunk jöttünk rá, hogy tulajdonképpen KL-ben Szingapúrt próbálják lemásolni, csak nem igazán sikerül nekik. Szóval mit is lehet KL-ben csinálni:
- Lehet például plázázni, mivel tele van minden plázákkal (de persze ez még semmi ahhoz képest ami Szingapúrban van:-) erről majd később...a számomra legabszurdabb az volt, amikor egy talpig csadoros csajszi megállt a szexi fehérnemű bolt előtt, nézegette azokat az erkölcstelen bugyikákat és melltartókat, majd bement a boltba.
- Meg lehet látogatni a világ legnagyobb madár parkját, ahol mindenféle szép és vicces madarak vannak egy 21 hektáros területen, ami fölött kb 1O-15 méter magasan egy háló van, így a madárkák szabadok is, meg nem is. Egy egész napot el lehet itt tölteni, ez tényleg jó hely, de ezért mondjuk nem repülne az ember 12 órát...
- Lehet Spa-kba menni és mindenféle masszázzsal kényeztetni magadat sok pénzért is, meg persze lehet az utca mentén beugrani egy-egy félórás lábmasszázsra olcsóért.
- Lehet Forma 1-et nézni, ha akarsz és pont akkor vagy ott. Mi nem akartunk, de sajnos pont akkor voltunk ott, amikor azok is akik akarták - ez sajnos rányomta a bélyegét az egész utazásunkra.
Emiatt ugyanis nehéz volt eleve KL-ben szállást szerezni (és persze drágább is volt), aztán amikor elmentünk KL-ből Tiomán szigetére, akkor rá kellett döbbennünk, hogy mások is oda jöttek a Forma 1 után. Gyakorlatilag az egyébként nyugis kis szigetre, nekünk sikerült abban az egy hétben mennünk, amikor teljesen tele volt. Pech? Igen. Na meg persze gondolhattuk volna. De azt hittük, hogy valami más helyre megy a tömeg. Tévedtünk. Ezért sajnos a nyugisan pálmafák alatt, homokos tengerparton, függőányon döglésből nem igazán valósult meg semmi. Ráadásul a tömeg a merülésünknek sem tett jót, mert persze nem volt elég jó minőségű felszerelés. Mindehhez hozzá kell tenni azt is hogy a malájok nem kedves emberek. Sajnos a thaiok elkényeztetik a dél-kelet ázsiában utazót... A maláj embereken folyamatosan azt érezni, hogy nekik mindegy, a turisták úgy is jönnek, nekik nem kell semmit sem csinálniuk, a turistáknak az úgy is jó... így thaiföldhöz képest 2-3-szoros áron kap az ember sokkal rosszabb minőségű szállást-kaját-kiszolgálást. Eredetileg Borneora szerettünk volna menni, de lebeszéltek a tesómék. Károly és a Tesóm ugyanis onnan jöttek KL-be. Ezért mentünk Tiomanra, a gorilla-nézés helyett. A szigeten nem lehet szárazföldön közlekedni a települések között, hanem csak "sea taxi"-val, ami extrém drága, de tényleg. Szóval emiatt gyakorlatilag be vagy zárva egy kb 1,5-2 km-es part szakaszra, ahol egy 1,5-2 méter széles beton út van, azon közlekedsz gyalogosan és a helyiek azon motorozgatnak fel-alá. Na most ez egy idő után nagyon idegesítő. Miért nem lehet bicózni és csak ha muszáj szállítani valami nehezet, akkor motorozni???? Ők ugyanis unalmukban motorozgatnak fel-alá. Persze adtunk esélyt a szigetnek és elmentünk merülni. A merülés sem volt egy siker történet. Lepukkant halászhajó, amiről nem lehet rendesen merülni, de ez még hagyján, k...nagy hullámok, Zseninek nem volt légzőcsöve, és még indulás előtt szólt, de mondták, hogy nem lesz arra szükség. Na most, amikor akkora hullámok vannak, mint amik voltak, akkor megfulladsz, ha nincs légzőcső... (ok lehet, hogy túlzok egy kicsit) a hajón az éppen merülésvezetőnek tanuló amerikai barátnőnk adta Zseninek végül az ő saját légzőcsövét. Eleve azért választottuk ezt a csapatot, mert arról volt szó, hogy max 4 emberrel merülnek. Ehhez képest egyszerre 9-en merültünk... majd ezek után sikeresen elindultunk a nagyon erős áramlattal szemben, hogy körbeússzuk a korall szigetet, ami nyilván áramlással szemben nem sikerült. Zseni 2O barral jött fel, mert a merülés vezető leszarta, amikor mutatta 15 méteren, hogy már csak 6O barja van. Szabályosn már akkor el kellett volna indulni felfelé. Szóval többszörösen életveszélyes helyzetekbe kevertek minket. így aztán inkább eljöttünk a szigetről.... ...aztán a parton felszálltunk az első buszra, ami indult. A busz Johor Bahruba ment, ami a határváros Szingapúr felé. Hát így jutottunk végül Szingapúrba, ami egyáltalán nem szerepelt a terveink között. De így lett minden jó, ha jó a vége. Szingapúr: utópisztikus, szürreális, modern, tiszta, jól szervezett, gazdag, színes, multikulturális metropolis-ország.... Bármikor szívesen visszamegyek oda és mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer menjen el, mert ezt látni kell! Most nem akartam már többet írni, mert már így is elég hosszúra sikerült. Szóval Szingapúrról majd jön egy külön bejegyzés. A képek majd jönnek később.
2009. márc. 25., szerda
Végre itt a tavasz, irány a nagyvilág
2009. márc. 25. 22:11, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
Kellemes meglepetés fogadott egy hete hétfőn amikor Berlinből visszaérkeztem: hétágra sütött a nap! Hát kell ennél melegebb fogadtatás egy szürkeesőssokatdolgozós hét után? Az úton hazafelé a kertekben észrevettem, hogy végre előbújtak a hóvirágok és a krókuszok. Pedig már olyan érzésem volt, hogy ennek a télnek sohasem lesz vége. És ennek örömére és persze előzetes terveink alapján egy hét múlva indulunk Malájziába. Kuala Lumpurban összefutunk a két világcsavargóval (értem ezalatt a Tesómat és a Károlyt). Aztán meglátjuk merre vet a sors bennünket. Orángutánokkal és teknősökkel szeretnénk találkozni, meg persze merülni és esetleg egy könnyedebb dzsungeltúra is beleférhet. Persze hiányozni fognak a buddhista templomok és a thai masszázs, de azért biztos vagyok benne, hogy különleges helyeken fogunk majd járni. Már alig bírok magammal....
Persze az élet nem mindig ilyen rózsás. Aznap, amikor visszaérkeztem a Zseniben találtak egy polipot, amiről szerencsére a szövettani vizsgálat azóta kimutatta, hogy még nem rákosodott el. Ki tudja mennyin múlott. Ha volt a közvetlen családban végbél rák, menjetek el szűrésre!
Ezt a bejegyzést elkezdtem írni 20-án. Azóta megváltoztak egy kicsit a viszonyok, mert 3 napja, hóvihar, sima vihar, szélvihar, sima eső váltogatják egymást. Most már tényleg reménytelennek tűnik, hogy ez a tél egyszer véget ér...
2009. febr. 16., hétfő
Vissza az életbe
2009. febr. 16. 23:46, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
Két hét. Majdnem teljes két hét fekvés után ma először dugtam ki az orrom az utcára és dugtam be az irodába. Ilyen beteg utoljára egyszer még a gimiben vagy talán általánosban voltam, már nem is emlékszem, csak arra, hogy írtam végrendeletet is. Biztos, ami biztos. A magas lázat a nagyon magas láz váltotta fel, volt ülőfürdő is, mert a gyógyszer nem vitte le a lázam. Köhögés, mint egy tüdőbetegnél, de szerencsére még csak a bronchitisig jutottam. És mindez csak egy ártatlan kis influenza vírussal kezdődött. Na persze. Ártatlan.
Remélem ti jól vagytok és megússzátok a járványt.
2009. febr. 13., péntek
Gomba a narancslében
2009. febr. 13. 17:22, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
Nem vicc, hanem nagyon is komoly és nagyon is durva. Egy hete szombat este, felbontunk egy doboz narancs-margujalevet. Kiöntjük az első poharat, Zseni iszik belőle. Kiöntjük a második poharat. Gyanús fehér dolgok a lében. Kiöntjük az egészet és kettévágjuk a dobozt és akkor meglátjuk ezt.
Persze megijedtünk, mint a fene, hogy ez most akkor mi és miért van ott és milyen anyagokat eregetett már a lébe. Van itt olyan, hogy Aerztefon, országos központi ügyelet. Felhívtam őket, hogy mondják meg mit kell ilyenkor csinálni. Adtak egy toxikológiai ügyelet telefonszámot, ahol - bár látatlanban - megnyugtattak, hogy ez a fajta gomba, ilyen körülmények között nem lehet mérgező. Azért Zseni kihányt mindent, amit aznap evett.
Utólagosan Zseni egyik barátjának a sógora, aki biológus és a gombák a specialitása, a fotó alapján megállapította, hogy ez már sterilizáltan pottyant a dobozba, valószínűleg a kitöltő cső végéről... szép mondhatom... ja és ez egy penicilin, annak akit érdekel...
mostantól először üvegkancsóba töltjük a gyümölcsleveket...
2009. jan. 24., szombat
Sí vagy snowboard?
2009. jan. 24. 23:59, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
szerintetek a sí vagy a snowboard a könnyebben megtanulható? melyik a jobb? próbáltátok már mindkettőt? hát engem a karácsonyi nagy pihenésben Zseni rábeszélt, mármint hogy próbáljam ki a snowboardot. Még magántanárt is fizettünk, hogy megmutassa az alapokat. De én állandóan a fenekemen kötöttem ki, és bár elég kipánázott, de nem eléggé ahhoz, hogy a nap végére ne fájjon őrülten a gerincem utolsó kis csigolyája. tudom, hogy ez normális és később jobb lenne, de nekem ehhez nincs türelmem. Szóval maradok a sínél, Zseni pedig a snowboardnál. Neki már egész jól megy, ő már nem ül állandóan a fenekén. Gyerekek, igazán nem akartok kijönni hozzánk és mehetnénk együtt "télisportolni"... kocsival egy órán belül 4-5 tök jó hely van, már felmértük a terepet, tudjuk hol van a tömeg és hol nincs. Szerintem kb. 2 hét múlva már Zseni is újra a boardon lehet.
A csinos új orr
2009. jan. 24. 23:34, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
Na túl van... túl vagyunk Zseni 1o-15-2o éve tologatott orrműtétén. Egészen konkrétan múlt pénteken délelőtt egy két órás, altatásos műtét keretén belül helyre hozták a szagló szervet úgy, hogy most már van hely a levegő áramlásának és még csinosabb is lett. Ezt nevezem orvostudománynak! Tényleg szerencsére minden a legnagyobb rendben, semmi komplikáció és még a füle is egyben maradt. Eredetileg volt olyan scenario is, hogy a füléből ültetnek át egy kis porcot az orrába, ha ott nincs elég....de volt elég.
2008. dec. 27., szombat
Pótlás - mese Izlandról
2008. dec. 27. 13:42, a bejegyzést Festőnő írta
| 2 komment
Először is bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam, de hát tényleg elkapott a mókuskerék. Most végre van egy kis nyugi, ezért gondoltam megpróbálom bepótolni az elmúlt pár hónapot.
Augusztus 9-én ahelyett, hogy a zürichi street parade-on ugráltunk volna, elindultunk Izlandra. Életünk egyik legjobb döntése volt. Egy hét napsütésben a tündék és manók szigetén. Vulkánok, lávaföldek, gejzírek, gleccserek, türkizkék folyók, hatalmas vízzuhatagok, gyönyörű vadlovak, fókák és lundák. Egy hét körben a szigeten, az 1-es úton, Izland egyetlen fő útján, ami szakaszonként nincs leaszfaltozva. Egy olyan országról van szó, ahol egy picivel nagyobb területen, mint Magyarország 32o ooo ember él, az ország területének 11%-át jég borítja, a sziget belső részei teljesen lakatlanok, mivel teljesen kopár hegyek vannak ott. Az emberek a part mentén élnek elszórva. A tömeg fogalma itt valószínűleg nem is létezik. Izland egy olyan ország, ahol az emberek még a vikengek nyelvét beszélik, de persze mindenki beszél angolul, a legeldugottabb (mondjuk izlandon leginkább csak ilyen van) helyeken is. Mivel vulkanikus sziget, a föld energiáját, azaz geotermikus energiát használnak fűtésre, áram termlésre. A felhasznált energiájuk kb. 7o%-a geotermikus energia. Csak megjegyzésként teszem hozzá, hogy ehhez Magyarországon is megvannak az adottságok. Szóval megérkeztünk Keflavikba és béreltünk autót, hogy aztán elinduljunk körben a szigeten. A szállásokat előre lefoglaltam, mivel nem volt sok időnk, hogy körbe érjünk. Minden éjszaka máshol aludtunk, sokszor éjjel értünk oda, amikor reménytelen lett volna szállást találni. Összesen 22oo km-t sikerült leautóznunk az egy hét alatt, mivel azért nem csak körbe mentünk, hanem tettünk kitérőket is a főútról. Fotókat itt a szokásos helyen megnézhetitek. Szóval kezdtük az ún. Aranyháromszöggel, ahol A Gejzír és a Sokkur nevű működő gejzír mellett mászkáltunk. Majd beültünk az út túloldalán levő étterembe, ahol mókás módon az egész személyzet magyar. Van vagy 3 pincér lány, a főpincér csávó és még talán a konyhán is volt egy magyar. Hiába lassan tényleg elfoglaljuk az egész világot .-) aztán voltunk persze a Thingvellir nemzeti Parkban, ahol az ember a saját szemével láthatja, ahogyan az eurázsiai és az észak amerikai kőzetlemezek eltávolodnak egymástól, egy mély kanyont kialakítva. Másnap sétáltunk egy kicsit Reykjavikban, aztán irány északnyugat, Hvammstangi és környéke, a fókák lakhelye. Itt egy teljes napot töltöttünk el fókalessel. Elképesztően jó fejek, kis kiváncsiak, de persze nem jönnek és nem engednek egy bizonyos távolságnál közelebb. Hatalmasakat böfögnek és egyébként leginkább süttetik a hasukat egy sziklán elterülve. Aztán folytattuk utunkat a sziget északi részén. Itt vannak a leginkább szürreális és földöntúli tájak. Először is ott van a Myvatn, azaz a szúnyog-tó. Nem véletlenül hívják így. Jól jött volna egy szúnyogháló a fejünkre. A tó egy részén pseudo-kráterek alakítanak ki különleges tájat. A pszeudo krátereket a forró láva és a víz találkozásakor létrejövő gőzrobbanások alakítják ki. Miután túlélve a szúnyogok támadását mászkáltunk a pszeudo kráterekenés között, következett a több méter magas, hihetetlen formavilágú óriási fekete lávamező, a Dimmuborgir (=sötét várak). A lávaformák között kijelölt gyalogutakon órákon át lehet bolyongani. És természetesen innen tökéletes a kilátás a vulkánra, aki mindezért felelős, neve Hvjerfall. Aztán ahogy tovább mentünk egyszer csak ott volt egy termál fürdő. A fürdőzés után tovább keletnek és át a hegyek túloldalára, ahol a kénköves, feketén bugyogó, bűzölgő, gőzölgő pokol várt ránk. Majd bár tudtuk, hogy messze még a szállás, de muszáj volt egy kitérőt tennünk Európa egyik legimpresszívebb vízeséséhez, a Dettifosshoz. 45 méter magas, 10 méter széles és tényleg impresszív. Mondjuk egy kősivatagon kell keresztül autózni miatta, majd sziklákon le-fel mászni, de megéri. Hajnali 1-kor érkeztünk meg a világ végére, a sziget legkeletibb pontjára. Ott volt a szállásunk. Nyilván semmit nem láttunk éjszaka, de az ébredés szép volt egy fjorddal az ablakban. Azt a napot azzal töltöttük, hogy végig autóztunk a keleti fjordok között, hogy elérjünk Európa legnagyobb gleccseréhez, a Vatnajökullhoz. A cél az volt, hogy még aznap este odajussunk a Jökulsarlón nevű helyre, mert reggelre már le volt foglalva a gleccser túra jóval délebbre. Jökulsarlón egy lagúna, az a terület, ahol a Vatnajökull egyik gleccser-nyelve találkozik a tengerrel. Az apály-dagály és a szél miatt a jég letöredezik, ezzel a világ egyik legszebb helyét létrehozva, ahogy az óriás jégtáblák úsznak a mélykék vízben. Azért itt is sikerült még egy-két fókával összefutni. Másnap jött a megpróbáltatás, 5 órás gleccser-túra és kivételesen mázlisták voltunk, mert az a kis eső, ami volt, az csak délután jött, amikor mi már jöttünk vissza. Hát mit mondjak, félelmetes egy ilyen gleccser, nem véletlenül tévednek el és halnak meg, akik egyedül elindulnak. Fogalmam sincsen hogyan lehet igaziból kiigazodni. Egyik mélyedés olyan, mint a másik... Levezetőül még délután elmentünk délre, a legdélebbi csücskére a szigetnek Lundákat nézni. Ezzel sikerült nemcsak azt az estét , de a másnapi teljes napot eltöltenünk. A Lundák kedvéért a vizes fekete homokban gyalogoltunk vagy 1o km-t, így tudtunk közel kerülni a fészkeikhez. Vagyis mi lentről a szikla aljában megtelepedve figyeltük, ahogy százával röpdöstek a sziklafalon levő fészkük és a tenger között egy kupac hallal a szájukban. Aztán, amikor már nagyon úgy tűnt, hogy jön a dagály, akkor azért abbahagytuk a megfigyelést és elindultunk visszafelé. Utolsó nap megnéztünk még eg kis vízesést, a Skógafoss-t, ami ott volt a szállásunkhoz nagyon közel, majd fürödtünk egyet még a reptérhez közeli híres Blue lagoon-ában. Termál fürdő ez is, csak éppen megszilárdult lávamező vesz körül és elképesztően kék színe van a víznek. Aztán oda megérkezett a vihar és a rossz idő, mi pedig hazajöttünk.
2008. aug. 2., szombat
munka, buli, utazás
2008. aug. 2. 23:40, a bejegyzést Festőnő írta
| még nincsenek kommentek
még augusztus elején kezdtem el írni ezt a bejegyzést, akkor most befejezem és lehet olvasni:-) munka, munka, munka - vissza mókuskerékbe, közben kis kiruccanás Ildikóék esküvője június közepén. Zseni két hétig Kaliforniában fagyoskodott, miközben itt tombolt a nyár. Anyukám jött , hogy ne legyek egyedül és. hogy ő ne legyen otthon. Most ment nyugdíjba és nem tudja szegény, hogy mit is csináljon. Kiváncsi vagyok, hogy ha mi annyi idősek leszünk, mit fogunk csinálni. Most tele vagyok tervekkel. A hétvégéken jókat kirándultunk. Voltunk a Schilthorn-on, ahol a James Bond filmet forgatták. Gyakorlatilag az élelmes svájciak az amerikaiakkal építtették meg a felvonót is és a kilátót a panoráma étteremmel, cserébe fél évig az amcsiké volt a hegy a forgatáshoz. Persze elvittem a Bettmeralpra is. A Kuoni szervezett Staff partyt és így több, mint egy év után végre eljutottam táncolni Zürichben. Hipp-hopp július lett, irány a Balaton sound, soproni buli, ebéd a szülőkkel, kalandos visszaút. A kalandos visszaút konkrétan úgy kezdődött, hogy éjjel 2-kor elindultunk Zamárdiból Svájcba. Gondoltuk megyünk valameddig, aztán úgyis lesz valami út menti szállás, majd ott megalszunk. A kaland úgy folytatódott, hogy gyakorlatilag nem sokkal azután, hogy elindultunk elkezdett villámlani, és vagy 1-2 órán át villámlott és zuhogott és szakadt, és villámlott...már nem is tudom melyik volt előbb és melyik később, de egyszerre is csinálták és sötét is volt...brrrr Kinéztünk Ausztriában egy helyet, ami egy motel lánchoz tartozik. Érted? Motel. Autósoknak, akik akár az éjszaka közepén is beállíthatnak. Na mi hajnali 3-4 körül értünk oda és zárva volt. Nyitás reggel 7-kor. Na, neeem, ez csak valami vicc lehet! De sajnos nem volt az. Zseni úgy döntött, hogy akkor megyünk tovább. A Laci barátjától útravalóul kapott koffein tablettának még volt hatása. Igy reggel 8-ra értünk egy másik motelhez. Ahol aludtunk délután 4-ig, majd irány Zürich. Szóval ez így alakult. Kiderült, hogy a Kuoninál is van TGIF (Thanks God it's Friday evés-ivás)! Igaz, hogy csak nyáron és csak 5 alkalommal - ellentétben a Google-lel, ahol minden pénteken van, mindenféle tuti kajákkal - de azért jó móka. Augusztus 1., nemzeti ünnep, buli svájci módra. Egyik kolleganőm meghívott minket grill partizni. Rá kellett döbbennünk, hogy amíg nem beszélünk svájci németül, addig nem nagyon tudunk igazán beilleszkedni. Na de annyira csúnya ez a svájci német... azért jól éreztünk magunkat. és készülünk Izlandra...
2008. jún. 8., vasárnap
Karrier, Tami, szülinap
2008. jún. 8. 21:13, a bejegyzést Festőnő írta
| 1 komment
Szóval áttértem a havi egy bejegyzésre, de ez is több, mint a semmi. Egy hete újra marketinges vagyok. A dolog úgy kezdődött, hogy egy hónapja lementem a hr-es csávóhoz és mondtam neki, hogy unalmas a munka - nyilván nem az unalmas szót használtam. Néztem egyéb munkát a cégen belül és mondtam, hogy jelentkeznék rá. Aztán egy hét múlva szólt, hogy ahhoz, amit kinéztem kellene tudni oroszul - hát ez ugye nem stimmelt, de mondta, hogy a marketingen lehet, hogy lesz állás, érdekelne-e. Persze nincs elég pénz, szóval az év végéig ez is csak praktikum, ami nyilván csak azt jelenti, hogy kevés pénz, de januártól fix állás (hogy mennyiért még majd tárgyalás kérdése). Aztán kiírták az állást, gyakorlatilag csak nekem, mert csak belsősök jelentkezhettek rá. Még valaki jelentkezett rá, de végül mégiscsak én kaptam meg az állást egészen pontosan péntek (május 30) este 6 órakor. Eredetileg úgy volt, hogy már hétfőn kezdek is, de végül csak kedden kezdtem. Gyorsan pörögtek az események. És máris sokkal jobban érzem magam az irodában. Végre érdekes a munka! A hr-es csávó vicces volt, amikor mondta, hogy enyém az állás, a következő beszélgetés zajlott le (kb.):
HR: - Remélem nem kell két havonta új szerződést írni neked.
én: - Miért gondolod, hogy újra váltanék, amikor végre azt cisnálom, amihez értek?
HR:- Hát, ha így folytatod, akkor két éven belül szerintem te leszel a CEO (Chief Executive officer= nagyfőnök).
én:- Hmmm, végül is miért ne?
Szerintem ez jó jel, nem, ha a hr-es így gondolja.... :-))))
Most pénteken megérkezett Tami, de sajnos nincsen szerencséje neki sem az idővel, mint múltkor a Lacinak. Megint esik és hideg van. - Most épp azt mondta, hogy igaziból nem is érdekli, mert örül, hogy végre egy helyben ülhet a laptopja előtt:-))) Tulajdonképpen tényleg tegnap mi elmentünk autót nézni és elég későn jöttünk vissza, én már aggódtam, hogy szegény Tamit, hogy egyedül hagytuk, erre felhívom és közli, hogy semmi baj, egész nap a gép előtt ült és jól elvan, ne aggódjak.
Ma voltunk az Iréne meglepetés szülinapi partiján egy argentin leszbikus csaj k. jó lakásán, nagy nemzetközi társaságban. Felsorakozott nemzetiségek: argentin, brazil, német svájci, francia svájci, olasz származású svájci, spanyol származású svájci, spanyol, német, svéd, magyar. Én nagyon élveztem, olyan nyelvkavalkád volt, össze-vissza beszélt mindneki mindenféle nyelven :-) A lakás tele volt mindenféle tárgyakkal a világ különböző részeiről - ami nyilván a Taminak is és nekem is nagyon bejött.
Egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy eldöntsük milyen autót veszünk. Most már csak három autó vetélkedik: Peugeot 406 coupé, Mazda 6 és BMW 320d. Az a terv, hogy amelyiket le tudjuk alkudni, azt vesszük meg.
Megyünk haza júliusban a Balaton soundra - ki lesz ott????? Szeretnék már bulizni egy jót veletek, mikor bulizunk?????????
Ismeritek a guitar herot? Na most Zseni pénteken vett, már két napja játszik és úgy tűnik ragályos, mert most nyitják ki a második gitár dobozát, hogy a Tami is játszhasson vele....
Az Ildikóék Wii-ztek, lassan már olyanok vagyunk, mint egy játékterem.
